A félelem az alapérzelmek egyike. Az egészséges ember időnként átéli ezt, de nem ragad bele. Attól tehát, hogy olykor nagyfokú félelmet érez, tudja tenni a dolgát. Ezzel minden rendben van. Ha azonban a félelem tartósan „úrra” válik, akkor mindenféleképpen segítséget érdemes kérni.
Ahogyan minden család más és más, úgy a félelmeink oldására sincs matematikai képlet. Sokan a származási famíliájukból hozzák a „hiánytudatot”. A gyermek számára a legnagyobb fájdalom a szeretetmegvonás. Konkrétan azok a tartósan visszatérő helyzetek, amikor a szülő érzelmileg nem elérhető. Minden csemete vágyik az érzelmi biztonságra. Arra a figyelemre, megértésre, közelségre és szabályokra, amelyben önmaga lehet. Úgyis meg lehet ezt fogalmazni, hogy a központiságra. Az egocentrizmus 6 éves kor után „átfordul”, de attól még az egész életünkben vágyunk szüleink szeretetére.
Az a személy tudja „szülni” a gyermekét, aki érzelmileg és időben jelen van.
A „hiánytudatból” fakadó „attól félek, hogy kevés vagyok„, illetve „nem vagyok elég” gondolkodás az egész felnőttkort át tudják hatni. Vannak, akik az iskoláskorukból hozzák ezeket a sérüléseket.
Serdülőkorban, majd a fiatal felnőttkorban a pályaválasztási, az önmegvalósítási és a családalapítási feladatok újabb kihívások elé állítják az egyént. Az esetleges kudarcélmények „aktivizálhatják” a félelmeket. Hasonló a helyzet az elfojtott szexuális vágyakkal is.
Sajnálatosan, egyes emberek – életük bármely szakaszában – olyan traumákat szenvedhettek el, amelyeket nem tudtak integrálni. Az agyban működő „könyvtáros” tehát nem tudta az adott helyzetet a megfelelő „dobozba” beilleszteni. Amikor pedig a traumához hasonló helyzetbe kerül az egyén, az érzelmek – köztük a félelem is – „elöntik” az egyént. Ezeknek a múltbeli „aknáknak” a feldolgozására az EMDR-terápia (Eye Movement Desensitization and Reprocessing – a szemmozgásokkal történő deszenzitizálás és újrafeldolgozás) szakosodott. Minden egyéb irány, amely nem a verbalitásra, hanem az átélésre összpontosít, szintén sokat segíti pl. relaxáció, mindfulness, szomatodráma, pszichodráma, művészetterápiák.
Ezen bevezetők után pár pontban összeszedtem olyan általánosságokat, amelyek támogatják az egyén lelki megküzdését. Újból csak aláhúznám: a félelmek mögött húsvér emberek állnak. Ahányan vagyunk, annyi „házból” jövünk. Más-más életúttal, tapasztalattal és nyitottsággal rendelkezünk. Az eltérő sikerek, kudarcok és erőforrások ugyancsak „színezik” a félelmekhez való hozzáállásunkat.
Jöjjön akkor a lista!
- Elegendő információ begyűjtése.A félelem egy része az ismeretek hiányáról szól. Érdemes annak utánamenni, hogy amitől félek, az pontosan mit takar. Nem csupán a neten lehetséges keresgélni, hanem szakembert, akár többet is felkeresni. Néha a „túlélők”, a hasonló helyzetben levő „bajtársak” tanulságtétele tudja a legtöbb feszültséget az ember válláról levenni.
- Nem lehet eléggé hangsúlyozni, hogy tegyek meg mindent a lelki békémért!Van, amikor nem a konkrét félelemmel érdemes törődnöm, hanem első körben rendeznem a kapcsolatomat például az anyámmal. Másnak inkább a konfliktuskerülését lenne jó belátnia, újabb személynek pedig a nemet mondásának a hiányát. Van, akinek a testképével vannak elfogadhatatlan gondjai. Ezek a felismerések és az azokon való munka tudna az önbizalmuknak „löketet adni”. Általánosságban igaz, hogy a szembenézés, a konfrontáció és az őszinteség sok félelemtől szabadítja meg az embert. Nevezd meg és vállald fel azt, amit érzel! Ajánlom figyelmedbe a Hogyan lehet „mérgező” szülők után saját életed? című könyvajánlómat.
III. Támaszok tudatos építése. Egyedül számos dolog értelmetlen az életben vagy éppen reménytelen. Mernem kell ránézni arra, hogy mennyire vagyok megajándékozható, érzelmileg követhető, egyáltalán milyen mellettem élni. Ezek az önismereti kérdések és egyben feladatok újabb felismerésekkel szolgálhatnak, amelyekkel tovább csökkenthető a sodródás. Jellemző Rád egyébként a bátorítás és a megosztás?
- Mi a félelem ellentéte? Ezt a költői kérdést sokszor felteszem pszichológusként. A válasz leheta bizalom, a kíváncsiság, a megengedés és a szeretet. Érdemes azt is továbbgondolnod, hogy mit jelent Neked a következő: „Bízom magamban, bízom Benned!„
A legmagasabb érzelmi állapotunk a kíváncsiság.
- Mi van, ha félelem mellett egyszerre más emócióm is lehet? Sok esetben az emberek zömét annyira beszippantja a rettegés, hogy elfelejtenek közben az egyéb dolgokra odafigyelni. Már pedig gyógyító tapasztalatot ad az, ha az adott szituációban a félelem mellett más érzelmet is merek érezni!Például megengedem magamnak, hogy kíváncsivá váljak – a negatív „színezetem” ellenére. Rá lehet tehát arra az életben csodálkoznom, hogy nem minden fekete vagy fehér…
- Számos esetben a félelmek mögött egy olyan igazság bújuk meg, amelyre egyedül nehéz rájönni. Az agyalás töri össze, gyengíti le az embert és okozza számára a szenvedést, nem pedig a negatív érzései! Ennek belátása ugyancsak segítheti a „sárkányok” elengedését!
VII. Felelősségvállalás. Talán ez a legnehezebb. Elfogadni, hogy egy adott lépésem, amit félek megtenni, fájni fog. Más oldalról: ne a társamtól várjam a segítséget, hanem a bátorságot megtalálva én álljak bele a dolgokba – a nehézségeim ellenére. Drasztikusan tud így a félelem csökkenni!
Fogadd el, hogy bár egyes lépések fájnak az életben, mégis képes vagy azokat megtenni!
VIII. Tudatos feszültségcsökkentés a mindennapokban. A relaxáció, a meditáció – mindfulness -, az imádkozás, a rendszeres sport, a masszázs, a nagy nevetések, a napi 8,5 óra alvás és a kellemes semmittevések kihagyhatatlanok. Nagyívű kérdések helyett, csak egyet tennék fel: hogyan „töltöd vissza” magad? A fokozott félelmek mögött számtalanszor „szimpla” túlterheltség bújik meg.
- A munka és a család egyensúlya.Folytatva az előzőeket, nem egy olyan kliensem van, aki a találkozásunkig alig-alig ment el szabadságra vagy éppen folyamatában „droidként” élte a mindennapjait. A meghittség, az emberi kapcsolatok és a a család minden esetben előrébb való, mint a munka!Ez akkor is igaz, ha valaki az adott életszakaszában rengeteget dolgozik. Ilyenkor sem mindegy, hogy a szívében mi van az első helyen! Számos félelem mögött a magány rejtőzködik – azaz „könnyebb” félni, mint az elhagyatottsággal szembenézni!
- A félelmekkel meg lehet küzdeni. Sokszor ez akkor tud megtörténni, ha az ember rájön arra, hogy a rettegésének a tárgya mögött egy sokkal mélyebb üzenetvan. Egészen konkrétan: egy perzselő fájdalom. Hosszú idő, mire valaki idáig eljut az önismeretében és elfogadja azt az embert, aki valójában ő.
Ha csak egyszer is félelmét legyőzve cselekszik az ember, mássá válik. (Orhan Pamuk)
A Halálfélelem helyett életszeretet című bejegyzésemben már említést tettem az egzisztencialisták véleményéről, miszerint minden félelem gyökere a halálfélelem. Érdemesnek tartom ezt a tartalmilag előző cikket újból ajánlanom és biztatni Téged, hogy dönts bátorsággal az életszeretet mellett – lépésről lépésre.
Találd meg az az önszereteted és a kíváncsiságod! Támogass ebben másokat is – például a meghallgatással, a bátorítással vagy éppen a megosztással!
Dr. Domján Mihály
További motivációs gondolatok:
https://www.instagram.com/dr.domjan
Ehhez a témához kapcsolódóan az alábbi bejegyzéseket ajánlom:
- Motiváció és önszeretet
- A negatív gondolatok felismerés és átdolgozása
- Hogyan lehet „mérgező” szülők után saját életed?
- Egyedül tényleg nem könnyű– érzelmeink felismerése, átérzése, kifejezése és elengedése
- Női szerepek és elvárások